Lemonokipos - habár a görög kifejezés egy létező, ember által alkotott és megművelt teret jelent, irodalmi kontextusban egy csodás, álomszerű kertet szimbolizál, tele emlékekkel és érzésekkel.
LEMONOKIPOS
A görög lemonokipos szó magyarul annyit tesz, citromkert – álmaim legcsodálatosabb tere, ahol a citromfák finom levelei közt átszűrődő napfény különlegesen szép mintákat rajzol, ahol a citromvirágok édes illata a legboldogabb pillanatokat idézi, ahol a napsárga gyümölcsök az örök nyarat szimbolizálják, habár a tél folyamán érnek.
Mindezt, a citromfa által megtestesített szépséget ölelik fel a Lemonokipos nevű a cappella projekt dalai, amelyek elsősorban e szimbolikus gyümölcs egyik leginkább asszociált élőhelyéről, a Mediterráneumról, azon belül is a görög nyelvterületekről származnak.
A Lemonokipos projektet a természet ihletésében született dalok keltik életre, női hangok tolmácsolásában. A Lemonokipos világa magával ragadó, illékony és a pillanat művészetét ünnepli a spontán alkotás szabadságával.
DALOK
A Lemonokipos projektben elsősorban görög népdalokat dolgozunk fel, amelyek a természet szimbolómainak költői megidézésével fejezik ki a legemberibb érzelmek sorát. Letisztult énekszólamok és többnyire autentikus megszólalás jellemzi a cappella előadásunkat, ezzel is kihangsúlyozva a természet egyszerűségében megjelenő erőt és szépséget. Hangunkban a természet sokszínűsége a dinamikai és azokban az egyedi hangszínárnyalatokban van jelen, amely csak ránk jellemző.
A kék tenger
A kék tengert átszelem, márvánnyal borítom, hogy érted mehessek…
Bárcsak ki lenne kövezve a tenger, hogy átsétálhassam…
Fecskék, alacsonyan repülő madarak, ha látjátok a szerelmem, adjátok át neki üdvözletemet.
